Diszlexia és úszás

Kedves Kelepecz Tamásné!

Az úszás a legegészségesebb sportok egyike, úszómozgás közben dolgozik a legtöbbet az izom. Lehetőleg minél több időt töltsenek gyermekeikkel vízparton, uszodákban, strandokon!

Az érzékletek fejlődése

Az ember ősi késztetése a világ megismerése. A csecsemő születésekor belecsöppen egy ismeretlen világba. Ép érzékszervei és idegrendszere, egyre nyiladozó értelme és természetes kíváncsisága arra ösztönzi őt, hogy megtapasztalja, megismerje szűkebb, tágabb környezetét. A környezetből érkező ingerek szinte csalogatják a csecsemőt a tapasztalatszerzésre. Lényeges tehát, hogy ebben az időszakban megfelelő ingergazdag környezetet biztosítsunk számára.

 A látási (vizuális, hallási (auditív), izomérzékelési (kinesztetikus), tapintási (taktilis) ingerek a csecsemő mozgásos tapasztalatszerzései révén válnak tanulássá, fejlődnek képességei (fizikai és mentális), amelyekre élete végéig szüksége lesz. Alakul és fejlődik testsémája, testtudata, nagymozgásai finommozgásai, koordinációs képességei, egyszóval fejlődnek tanulási képességei, amelyek iskolakezdésre egy meghatározott tanulási teljesítmény elérését teszik lehetővé. Sok-sok tanulási zavar (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) hátterében a korai szenzomotoros tevékenység (a környezetből érkező ingerek sorával szerzett tapasztalatok) hiánya áll.

Mozgásfejlődés

A tanulási zavarok megelőzésében a kulcsfontosságú feladat a sokrétű mozgás-fejlesztés. A kisgyerek ruházata legyen minél könnyebb, hogy szabadon mozoghasson, nyáron, veszélytelen helyeken hagyjuk mezítláb járkálni. Másszon minél többet padra, székre, fára és mászókára. A térbeli viszonyok megismerésére is a mozgás a legalkalmasabb. A koncentrációs képességet is növelik az egyensúly-gyakorlatok. Az a gyerek, amelyiket túlságosan védenek a szülei, ügyetlenebb marad, és esetleg tanulási problémái is lehetnek a hiányos testkép, és fejletlen szenzomotoros képességei miatt. Az egyensúly-gyakorlatokon kívül igen hasznos mindenféle mozgás, forgás, a sportok közül az úszás.

A víz tulajdonságai és élettani hatásai

A víz a levegőnél sűrűbb közeg, ezért jelentős ellenállása van. Sűrűsége lehetővé teszi, hogy támasztékot találjunk rajta, így jelentősen megterheli a szívet és a keringési rendszert, ezáltal javítja működésüket, a fokozott izommunka pedig magas szintű légzőrendszeri működést eredményez. A gyógyászatban is kiemelkedő szerepet szánnak a vízben való mozgásnak. Az allergiás, asztmatikus megbetegedések megelőzésében, jelentős szerepe van a vízben való foglalkozásoknak. Az élettani funkciók felgyorsulnak, az immunrendszer hatékonyabban védekezik a betegségekkel szemben. A légzéstechnika javul, a légzőizmok erősödnek. A testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletű víz összehúzza a vérereket, felgyorsítja ezzel a véráramlást, ami fokozottabb szívműködést eredményez. Ennek pedig következménye a kapillárisok javuló vérellátása.

Az úszás hatásai

A vízben való mozgás életkortól független, élettani hatásai korosztálytól függetlenül érvényesülnek. A víz nem csak az úszásnemek gyakorlása során fejti ki jótékony hatását, hanem már önmagában is hat a szervezetre. A benne való mozgás ingerek sokaságát biztosítja a gyermeknek, más mozgásélményt biztosít, mint a szárazföldi mozgás. Mások a látási, hallási információk, a felhajtóerő miatt más a mozgás-kivitelezés. Szabadabb izületi mozgást enged, a meleg vízlazító hatású, könnyebb az izomtevékenység. Más a tájékozódás, a tapintás, mint a szárazföldön. Több és más mozgásélménnyel gazdagodik, finomodik a koordináció, javul az egyensúlyérzék, ügyesedik gyermekünk, kialakul és fejlődik a vízérzékelés. A vízérzékelés által élhető meg a kellemes vízben tartózkodás, mozgás élménye. A vízérzékelés olyan tulajdonság, amelyet ébren lehet tartani, hiánya esetén pedig fejleszteni kell.

 Összességében több örömteli mozgásos tapasztalatszerzéssel fejlesztjük gyermekünk motoros, értelmi képességeit, fejlődik ügyessége, mozgása összehangolt lesz, bonyolult mozgásos cselekvés megoldására lesz képes. A szülő-gyermek kapcsolat bensőségesebb, szorosabb lesz a közös élményen keresztül. Az úszás után nagyobb lesz az étvágy, javul a közérzet.

A hidroterápia lényege

A vizet a felhajtóereje és kellemes simogatása, ami egy állandó taktilis (tapintási) inger, nagyon alkalmassá teszi arra, hogy a megtanulandó nagymozgásokat ebben a közegben sajátítsa el a gyermek. A kicsik még nagyon formálódó, plasztikus központi idegrendszerének fejlődése szempontjából lényeges annak a fülben elhelyezkedő egyensúlyszervnek, illetve a helyzetérzékelő (azaz vesztibuláris) rendszernek a működése, ami az agy számos területével áll kapcsolatban. Így a vesztibuláris rendszert érő ingerek a dominóelvnek megfelelően a teljes idegrendszeri mozgásirányítás fejlődését segítik. Nem véletlenül szeretik a kisgyerekek, ha hintáztatják, pörgetik, forgatják, dobálják őket. Ugyanezeket a mutatványokat a vízben is kedvelik.

Fejlesztő hatása

Terápiává attól válik, hogy kifejezetten azon gyermekek számára fejlesztették tovább a jól átgondolt gyakorlatsorokat, akik növekedésük idején a mozgásfejlődés fontos mozzanatai közül egyet vagy többet valamiért kihagytak, például nem kúsztak, felülés nélkül azonnal felálltak. A nagy mozgások kimaradását azért szükséges utólag korrigálni, mert ezek nélkül a finom mozgások kiépülése, a rajzolás és írás (grafomotoros mozgások), és sok mozgásra épülő mentális tevékenység, pl. az olvasás készsége is csorbát szenvedhet.

A hidroterápia alkalmazható így egészséges, csupán koraszülött vagy részképesség-zavarokkal élő gyerekeknél, akik fejlettségükben egy-egy területen elmaradnak kortársaik mögött, később nem teljesen iskolaérettek, koncentrációs képességük, monotónia-tűrésük kisebb, nehezebben illeszkednek be társaságba. Segíthet diszlexiás, diszgráfiás gyerekeknek is. Segítségével kialakul a térérzék, az iskola elkezdése előtt fontos a sorrendiség, egymásutániság megtanulása.

Az úszómozgások bővítik a saját magunkon való eligazodást, a kar és a láb mozgásának összerendezése, ritmusos működtetése nemcsak a vízben lét örömét idézi elő, hanem a biztonság élményét is.

Fejlesztő gyakorlatok a vízben

A gyakorlatok egy részében a gyerekek passzívan vesznek részt, és az oktatók úgy mozgatják őket a vízben, hogy a helyzetérzékelő szervrendszerük a megfelelő ingereket kapja. Természetesen vannak olyan gyakorlatok is, amikor a gyerekek már maguk is mozognak. Majd az egymásra épülő feladatok sorában egyensúly-fejlesztő és szem-kéz koordinációs gyakorlatok következnek. Például az oktatók, - akik hivatalosan: "gyógyúszás foglalkoztatók", de magukat szerényen és vidáman csak vízibohócoknak nevezik, - a ritmikus mozgásokat mondókák elmutogatásával tanítják meg, amibe aztán a gyerekek is bekapcsolódnak. A komoly módszertani háttér tehát nem jelenti azt, hogy a foglalkozások ne lennének nagyon is szórakoztatóak.
A foglalkozások állandó részét képezik a különböző légző gyakorlatok is. Talán meglepően hangzik, de sok gyereknél a helyes légzést is tanítani kell. Nemcsak a beszédkészséget, de még olyan vegetatív működéseket is segít, mint például az emésztés.

Szem-kéz koordináció fejlesztése a Varázsbetűvel

A mozgás-kivitelezés és a vizuális ingerek összekapcsolása egy magasabb fejlettségi szintet kíván a gyermektől. Látja az adott tárgyat, képet, és megpróbálja elérni, megfogni, vele cselekvéseket végezni.

A Varázsbetű programcsalád használata közben a gyermek a monitoron lévő képeket, betűket, szavakat próbálgatja az egér segítségével mozgatni, helyezni, rendezgetni. Fejlődik a szem-kéz koordináció minden egyes feladat használatakor. A billentyűzet használatához pedig elengedhetetlen a kéz ujjainak finommozgása.

Számítógépes programunk komplex fejlesztést biztosít a számolási, olvasási képességek javításán túl a grafomotoros fejlődéshez is. Ha az eszközhasználat már jól megy, gyorsabbá válik a feladatvégzés, több sikerélményhez juthat a gyermek.

Játékötlet vízben

Halacskázás, búvárkodás

Halacskázásnál két gyermek szembeáll egymással a vízben, megfogják egymás kezét. A harmadiknak át kell úsznia az összekulcsolt kezek fölött. Lehet lábbal előre, támaszkodva is a társak vállán, de aki jól úszik, át tud siklani a karokat előrenyújtva is.

Búvárkodás: a levegő benntartását gyakoroljuk először víz alatt tartózkodással. Nagy levegővétel után lemerülnek a gyerekek a vízbe, egy valaki pedig (szülő, nagytestvér) méri a víz alatt eltöltött időt. Versenyezni lehet, hogy ki bírja tovább.

 Játszhatunk később olyat, hogy egy pénzdarabot leejtünk a vízbe, és fel kell hozni az ügyes búvároknak.

 Kellemes időtöltést kívánok!

 Üdvözlettel: