Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen, nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre,
eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas,
ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.
KÖSZÖNTŐ
Már liba koromba hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe volna Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek.
Csokonainak tulajdonítják a következő tréfás verset, a "nyársraítéltetett Márton-napi lúd" búcsúzó liba dalát:
"Már liba koromban hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe van Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilyenkor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek."
Zengje a szívünk, énekelje nyelvünk
Szent Márton püspök életének hírét,
kit három ország magáénak mondhat, és bízva kérhet.
Értelme éles, életében józan,
római császár derék katonája,
s hittanulóként szívében már érik Isten igéje.
Irgalmas szívvel meglátja a koldust,
őt felruházván megismeri Krisztust,
majd érett fejjel messzi Galliában papja lesz néki.
És íme: püspök Túrnak városában,
nagy méltóságban egyszerűen élvén,
védelmezője ragadozók ellen s atyja a nyájnak.
Szent Márton, kérünk, ki már célhoz értél,
főpapok dísze, légy a papok őre,
s a magyar földet, hol születtél egykor, mint atyánk, óvjad
„Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük,
Állataiknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek.”
Verseghy Erzsébet Libanátha
Lúdanyonak konnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezitláb ment ovodába.
Jo mamája borogatja,
forro teával itatja,
meg is gyogyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán koltik,
to vizében megfűrosztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy kűldik az ovodába.
Gazdag Erzsi Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak ,ott surognek,
ha megunják, megfurodnek.
Kiolvasó
Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom
Juhász Magda
Libanóta
Gágog a sok kis liba gá ,gá ,gá ,
ráfelel liba mama gá ,gá ,gá ,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá ,gá ,gá !
Gágognak hajnal óta gá ,gá ,gá ,
szép ez a liba nóta gá ,gá ,gá ,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá ,gá ,gá !
Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
"Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!"
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od'adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.
Ködös Márton után (népköltés)
„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”
|